Nagy érdeklődés övezte a hét elején a Jozsoo divatközösség LEFTOVERS elnevezésű eseményét a FUGA Budapesti Építészeti Központban. A három tervező eldobott anyagokat gondolt újra egy kortárs divatbemutató alkalmával az állandóság és elmúlás közötti feszültséget vizsgálva. A modelleken tehát maradék anyagokból készült, teljes értékű tervezői darabok jelentek meg. A kiállítótérben elhelyezett textilmaradványok és viráginstallációk formálták egésszé az elmúlástól a megőrzésen átívelő és újjászületésbe érkező elképzelést.
Hol tart a magyar divat?
Politikailag, társadalmilag és gazdaságilag független megközelítéssel mindig is nehéz volt bármit is csinálni, pláne egyensúlyozni esetleg szembenálló vélemények között. Mindenképpen megfontolandó az a szabadság azonban, amit a függetlenség biztosítani tud. Legyen szó az alkotás bármely ágáról, vagy egy vállalkozás menedzseléséről, az ötletgazda, az alkotó, a vállalkozó akkor tud a legjobban teljesíteni, ha feltételek nélkül, saját benső indíttatásból tudja követni az inspriációt. Az igazán jó dolgok szinte reklám nélkül, maguktól, nagyon könnyen terjednek.
Vannak szinte a vakságig elhivatott, a saját projektjükbe végtelenségig belebolondult, odaveszett szórakozott professzorok, low-budget alkotók, a valóságot reálisan látó vitorlások, bohém művészek, ami azt jelenti, hogy vannak gondolatok, kreativitás, szándék, törekvés, dinamika, tehát egyáltalán történik valami. Vannak önállóságot, vagy együttműködést szorgalmazó kezdeményezések egyaránt, ám ha megpróbáljuk egy kicsit hátralépve, felülnézetből, összességében megfigyelni a magyar divatvilág aktuális állapotát, a széttöredezettség, a vélt vagy valós akadályok észrevétele szükségszerű.
Ha egy pillanatképet készítünk az aktuális helyzetről, azt látjuk, hogy nem látjuk. Van ma Magyarországon olyan divatesemény, amire mindenki kíváncsi, amin bárki résztvehet a szakmából? Klikkesedés érzékelhető, vannak értékes régebbi és új szervezésű események, amiről vagy tudunk, vagy nem, vagy eljutunk, vagy nem. A résztvevő tervezők, a stáb, a közönség szinte csak kapcsolódási alapon áll össze, minden esemény körül nagyjából szinte csak ismerősi alapon szerveződik az érdeklődés. Jól vagy ez így, vagy lehetne még jobban?
A nemzetközi trendek a világ fashion weekjein igencsak változatosak, vannak 1 napos fashion dayek, csak fürdőruha köré épülő bemutatók és egész hetes, óriási ceremóniák egyaránt, kiemelkednek azonban azok a nagy divathetek (Milano, New York, Paris), melyek nem egyetlen központi épületben, hanem városszerte több tucat vagy akár több száz különböző helyszínen zajlanak. Bár mindegyik városnak van egy-egy hivatalos központja (hub), a legtöbb tervező egyedi hangulatú külső helyszíneken – múzeumokban, palotákban, raktárépületekben vagy parkokban – tartja bemutatóit. Londonban a központosított modell a legerősebb, de a márkák itt is kilépnek a főépületből. Melyik megoldás az izgalmasabb, kell-e választani a kettő között?
A központosított fashion week könnyebben átlátható, szervezhető, azonban korlátozottabb fejlődést tesz lehetővé, nehezebb résztvevőként csatlakozni. A földrajzilag szétszórt divathéthez egyszerűbb lehet társulni, gyorsabban fejleszthető, hatékony növekedést tesz lehetővé, azonban nehéz kordában tartani. Bármelyik arculat legyen is szimpatikusabb, célravezetőbb és sikeresebb lehet egy olyan hozzáállás, amely nyitottabb tervezők, partnerek és érdeklődők számára egyaránt.
LEFTOVERS - Jozsoo divatközösség, FRH
Előnyben a használt cuccok
Fellélegzés egy ilyen szétszórt állapotban az a töretlen lendület, amit talán a generációváltás és a világ fejlődése hoz magával. Ha a hazai szcéna hivatalos, félhivatalos, motivált, proaktív résztvevőit nézzük, mindenképpen említést érdemel a nagyobb múlttal rendelkező Magyar Divat Szövetség, a Budapest Fashion Week, és a BCEFW (Creative Hungary). Feltörekvők közül kiemelkedik a B72 Studio, a Fashion Diffusion Hungary (The Fashion Show), a L'Essence, a Paloma Artspace és a nemrég indult Fashion Revolution Hungary. Sajnos a jelenlegi környezet és történések megnehezítik a TOP3 dolgát, ám a fiatalok csodálatra méltó energiával, elszántsággal, kitartással, és szorgalommal próbálják megvalósítani önmagukat és adni valamit a köznek, javítva ezzel a szomorkás helyzeten.
A Fashion Revolution Hungary fővédnöksége alatt a Jozsoo divatközösség tervezőivel megálmodott élő kiállítás ötlete nem volt számunkra teljesen ismeretlen, de újszerű és ezért felcsigázta érdeklődésünket. Kata Szegedi szokta felvonultatni hasonló koreográfiával legújabb ruháit a BCEFW invite only betéteseményén, valamint a BCEFW saját prezentációi is efféle megoldással szaporodtak az utóbbi időben, ám hogy a modellek a mozdulatlanság és a mozgás állapota között váltakozva, egymást váltva, a közönség között vegyülve, majd egy pódiumon kiemelve jelentek meg, mindenképpen formabontó Magyarországon.
Szinte a semmiből, hirtelen bontakozott ki és próbált teret hódítani itthon a designer divat irányzat, ami lényegében hazai tervezésű ruhák viselését jelenti. Számos követőt, rajongót sikerült meghódítaniuk a hazai tervezőknek és tényleg sokkal népszerűbb lett a magyar tervezésű, egyedi ruházat, azonban az egyes darabok olyannyira drágák, hogy széles körben ez a szemlélet mostmár több év távlatában sem tud igazán elterjedni. Sok profi és értékes munkát végző, lelkes, teljes szívvel alkotó ruhatervező sajnos a szűk, személyes vásárlói körön túl nagyon nehezen tud tovább építkezni.
A divatban leginkább érdekelt, a külcsínt leginkább kiélvező célcsoport, a fiatalok sajnos nagyon kevés alanya engedheti meg magának az általánosságban kb. 50.000 forint per darabtől induló designer ruházati cikkeket, így a hazai tervezésű darabok óriási versenytársává vált nagyon gyorsan a használt ruházat (legyen az márkás, vagy noname) és a márka helyett előtérbe került az egyedi stílus, elérhető, pénztárcabarát áron. A nagyobb, professzionális, hazai tervezők sok esetben kényszerülnek féláras akciózásra, hiszen a nemzetközi divatszezonokhoz igazított kollekcióikat sajnos nem tudják teljes áron értékesíteni. A márkaboltok fashion sale napjai remek alkalmat nyújtanak a fashionistáknak a nagybevásárlásra, azonban ekkor általában a kifutott, előző kollekciós darabok elérhetők, így a trendiség nem garantált. Ha valaki trendi szeretne lenni és az anyagi keretei korlátozottak, szimpatikusabb megoldás a fenntartható, újrahasznosított divatirányzat, ami az 1-2 évvel ezelőtti turizásból mára önálló irányzattá vált.
A Jozsoo divatközösség feltörekvő tervezők csoportja, akik fenntartható divattal, különféle anyagkísérletekkel és szabászati technikákkal dolgoznak. A performansz-alapú divatbemutató célja most az volt, hogy az upcyclingot mint eszközt mutassa be a megszokott high fashion designokon keresztül egy kiállítást idéző prezentáció keretein belül. A részvételt szándékos, korlátozott regisztrációval lehetett elérni, a helyszínen nem volt elkülönített nézőtér, se meghatározott kifutó, a modellek többféle szemszögből és távolságból látszottak, ami lehetőséget adott a közelségre, elmélyülésre a terem adta határokon belül.
A Bujtás László, Farkas Martina, Kispál Helén alkotta trió által tervezett, új életre keltett, színes és változatos ruhák szinkronban és sorban, DJ pultból érkező, elektronikus zenei aláfestéssel, harmonikusan összefésülve keringtek a bemutatón, valamint egyesével hangsúlyt kaptak a terem 3 szegletéből kiemelkedő, a divattervező nevével ellátott pódiumon. A kb. 3 órásra hirdetett rendezvény előzetes fogadással és záró kapcsolatépítéssel övezve hasznos és kellemes kikapcsolódást nyújtott. Az érkezést és a beilleszkedést könnyeddé tették a Martini kuponok és a Pampushka fánkjai, a szüneteket megtöltötték popup keretében a sosan.design, az ili_clothes_ és a matatkamakrame, valamint a résztvevő, barátságos közösség, a szervezők, tervezők, modellek, fotósok, médiások, sminkesek, fodrászok, influenszerek és egyéb látogatók nyitottsága.
https://jozsoo.com/
https://www.fashionrevolution.org/europe/hungary/
https://fuga.org.hu/
szisz
