4 magyarországi, 1 montenegrói divatbemutató, amerikai, milánói, párizsi felkérések árulkodnak Ilona Szabó lendületéről, amit startup vállalkozásába fektetett az elmúlt egy év során. Folyamatosan dolgozik valamelyik ruhán, ötletel, miközben kórházi hivatását is ellátja, piacon üzletel, felnevelt 3 gyermeket és jelenleg 2 kutyáról és 2 macskáról is gondoskodik.
Egy éve foglalkozol hivatalosan divattervezéssel, már 2 irányvonalat is képviselsz, az egyik a Donna Plus Size, a másik az Ilona Szabó, mi a rövid szlogenje a 2 márkának?
Egyetlenegy szlogen van mind a kettőre: „A stílus az enyém, az egyéniség te vagy!”
Kik a vásárlóid, hogyan határozod meg a 2 üzletág célcsoportját?
A Plus Size vásárlóm egy olyan nő, aki azonosul az én stílusommal. Szereti a kihívóbb rucikat, szereti a színeket, hajlandó kipróbálni valami újat, amire még esetleg nem volt lehetősége, tudja és meri is viselni a ruhákat.
A standard vásárlóm, aki nem plus size, azért jön hozzám, mert mindig valami valamivel fűszerezve van és nem átlagos.
Hol az a határ, amíg bele tudsz szólni egy vásárlód életébe, mennyire mélyülsz abba bele, hogy megpróbáld meggyőzni őt, hogy márpedig felvehet még egy adott ruhadarabot?
Nem próbálom meggyőzni, mert nem szándékozok senkit megsérteni, úgy gondolom, hogy nincsen jogom bárkinek is a magánszférájába belelépni. Más az hogyha megkér rá és bizalmat szavaz nekem. Nem fogom feszegetni a határokat senkinek az életében, mert nincs jogom erre. Viszont véleményt mondok, a döntés pedig mindig az övé. Szerintem ritka egy olyan ember vagyok, akinek nem szándéka az, hogy kisétáljon tőlem valaki egy olyan ruhával, amit tudom hogy aztán hazavisz és bedobja a sarokba, nem fogja viselni, nem akarok senkire semmit ráerőltetni.
Akkor nálad nincs is olyan, hogy egy kicsit szépítesz és ha nem is áll annyira jól neki, azt mondod, hogy jól áll?
Nem, kizárt dolog és erre volt egy tipikus példa az üzletben, mikor megállt és kérdezte, hogy „Ugye milyen jól néz ki?” Mondom „Őszintén szeretnéd tudni?” Anyu dolgozott éppen, én pedig pont megérkeztem az üzletbe, mondja „Igen, én bírom a kritikát, őszintén érdekel..” Mondom „Nem áll jól neked..” Kérdi „Te nem szeretnéd eladni a ruhát?” Válaszom „Nem, ezt a darabot nem adom el neked 😄 Sokan nem ismerik önmagukat, a divatvilág diktálja a trendeket, ami nem mindenkinek előnyös. A tükör sokszor jó barát, szoktam mondani.
Több hazai tervezőnél is megfigyelhető mostanság, hogy nincsenek méretezve a ruhák, hanem van a One Size és ez egy nemzetközi trend, annak ellenére, hogy az emberek nem egyforma méretűek..
Legegyszerűbb egy ruhát így megtervezni, hogy one size, mert akár megvannak a modell méretei, akár nincsenek, jó lesz rá, hiszen one size. Itt jutunk el ahhoz, hogy sokan miért nem terveznek plus size kollekciót, szerintem nem merik bevállalni. A komplett kollekcióm úgy született, hogy 1 találkozásom volt a lányokkal. Nekem kell a csillogás, a modell személyisége, viselkedése, tudnom kell hol a határ nála, amit tudok feszegetni és egyáltalán tudja-e azt tűrni. Egy sportos plus modellre sose fogok ráadni egy elegáns ruhát. Úgy gondolom, hogy a divettervezői szakma nem csak ruhatervezésből áll. Nagyon nagy érzék kell a háttérmunkához is.
Hol lehet hozzájutni a ruháidhoz, ha valaki vásárolni szeretne?
Szerintem ha beírod a Google keresőbe, hogy Ilona Szabó vagy DONNA, mindenfelé ott vagyok, van weboldalam és közösségi felületeim, bárki megtalál, nyugodtan írhatnak, kereshetnek.
Hol születtél és hol nőttél fel, milyen családból származol, milyen környezet vett körül?
Becsén születtem az akkori Jugoszláviában. Munkás családból származom, apu pék volt, anyu szakácsnő, hatalmas munkások. Apu oldaláról hozom jobban a géneket, a nagypapám volt ilyen személyiség, onnan eredhet a lendületem. Nagy a család anyai ágról, apu oldaláról sajnos nem. Egy nővérem van. Munkamániában mindkét szülőmre hasonlítok, anyutól a kitartást örököltem és hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen, de felfogásban tiszta apu vagyok.
Milyen iskolába jártál? Mit tanultál?
Eredetileg sebész akartam lenni, de nem jött össze, mert fiatalon, 18 évesen férjhez mentem. Mostmár nem bánom, mert a mai szakmám teljes mértékben kárpótol ezért. Az általános iskolából kilépve az első középiskolába beiratkoztam - mezőgazdasági suliban állattenyésztési szakot végeztem, de egy napot sem töltöttem ezzel a foglalkozással.
Kik voltak kiemelkedően meghatározó emberek, szereplők az életedben és miért váltak azzá?
A szüleim. Nem volt fényes gyerekkor, de imádtam. Nekik köszönhetem hogy vagyok, a többit pedig magamnak. Mindig mellettem voltak.
Madonna a példaképem - Stílusban, ízlésben, kitartásban, mindenben.
Milyen fontosabb események formálták a személyiségedet, stílusodat?
48 éves vagyok és könyvet tudnék írni az életemről. Hiszem hogy minden okkal történt benne és minden miértnek megvan az azértja. A tragédiától a boldogságig minden megtalálható benne, de köszönöm Jól vagyok :)
Mivel foglalkoztál, milyen munkáid voltak a ruhatervezés előtt?
Már a suliban elkezdtem modellkedni, 26 éves koromig kifutóztam, ne kérdezd hogyan kerültem oda, de kipróbáltam ezt a világot is, ami most nagyon sokat segít nekem a tervezésben. Vendéglátóztam, üzletet vezettem, tv-ben dolgoztam, a gyári munkát is kipróbáltam. Volt itt minden, de semmit sem szégyellek, hiszen gyakorlat teszi a mestert és dolgozni nem szégyen. Tapasztalatnak pedig egyszerűen kiváló.
Hogyan kanyarodtál a ruhák felé, mi késztetett tervezésre?
A DONNA az én vagyok, 14 éves korom óta ez a becenevem, mert megrögzött Madonna rajongó voltam. A márka a Donna névből ered. Az Ilona Szabó pedig tisztelet a gyökereim iránt ….
Vágy az iránt hogy más legyél, ne sablon, ne standard, merd vállalni önmagad. Mindig is imádtam feszegetni a határokat, volt egy saját kis stílusvilágom, hogy na ezt most össze-vissza kombózzuk ezzel-azzal-amazzal, utálom az átlag cuccokat, szeretem a kihívást, az egó és az hogy igen, ez én vagyok. A nagyon Madonnás korszakot hátrahagyva már teljesen önmagam vagyok saját egyéniséggel, stílussal, amit a ruháimban is tükrözök. Hiszem és vallom, hogy egy nő 30 felett is nő, szóval valahogy innen indult ki ez az egész tervezés. Tudom, hogy mit akarok és mit nem tudnék csinálni, a kategóriák megvoltak és ide jutottam.
Hol tartasz ma, mik voltak a legnagyobb sikerek, illetve nehézségek az elmúlt évek alatt?
A legnagyobb sikerem szerintem az, hogy belevágtam, el mertem indulni ebbe az egész divatszakmába és bizonyítottam. Önmagamnak, másoknak, főképp azoknak, akik nem hittek benne, hiszen ahogy mondtam, nekem ehhez végzettségem nincs, csak tehetségem és az utóbbi egy év alatt nagyon sok mindent elértem. 4 hazai bemutató és egyre több külföldi felkérés. Nehézség pedig az, hogy én mindent önerőből finanszírozok.
Melyik ruhát készítettétek utoljára és azt milyen környezeti hatások, inspirációk formálták?
Minden nap készül valamelyik ruha, van hogy több is ott lóg a szekrényen, egyik sincs befejezve, mert mindig valamit hozzá kell tenni, vagy el kell venni belőle. Az új kollekció neve most a Unique lesz, valahogy a lelkemből most ez jön, ilyen passzban vagyok. Donnás lesz.
Melyik ruhát volt a legnehezebb elkészíteni és miért?
A Madonnás, La Isla Bonitásat, nagyon sok fodor van rajta.
Melyik a valaha készített kedvenc ruhád?
A zsákmadzagos kabát és a pompon felső, de mind a kedvencem, a legkedvencebb a pompon, amin 96 darab gombóc lóg.
Van példaképed a tervezők között akár itthon, akár külföldön, akit követsz, odafigyelsz rá?
Személyiség alapján Nárayt imádom, igaz, hogy ő már nem tervez, de személyiségben nagyon megegyezünk. Vivien Westwood nagyon közel áll a világomhoz. Sok tehetséges tervező van, én az egyediségre utazó tervezőkre tudok leginkább felnézni.
Alakulnak barátságok a tervezők között, kikkel vagy jóban az itthoni tervezők közül?
A bemutatók által sok tervezővel kerültem kapcsolatba. Én egy nagyon közvetlen ember vagyok, imádok kapcsolatokat építeni. Alakultak barátságok, nyilván vannak tervezők, akik sokkal régebb óta vannak a szakmában és nagyon jól csinálják, érdemes tőlük tanulni és meghallgatni a tanácsaikat, tapasztalataikat. Zimits Andit kimondottan nagyon imádom, tőle sok hasznos szakmai tanácsot is kaptam. Vannak még többen, akiknek tetszik a munkája, vannak jó és rossz tapasztalatok is.
Hogyan látod a mai magyar divatvilágot, mi a véleményed a kortárs tervező társaidról és a hazai divatbemutatókról, rendezvényekről?
Elég kevés rendezvény van Magyarországon, amik vannak, azok közül még talán egy van, amire nem sikerült bejutnom, de ami késik nem múlik. Minden máson igyekszem részt venni, itthon ettől sokkal több eseményt lehetne rendezni. Vannak tehetségek, fiatalok, akik komolyan ezzel foglalkoznának, csak a lehetőség kevés.
Mi a véleményed a magyar és külföldi tervezői lehetőségekről, voltál Montenegróban, van milánói és párizsi meghívásod.. mesélnél ezekről?
Montenegróba úgy sikerült bejutnom, hogy „páros lábbal rúgtam be az ajtót”, ugyanis mióta elkezdtem ezt az egész tervezést és kaptam egy jótanácsot Anditól, hogy „Ha magad nem keresed, akkor senkit sem fogsz érdekelni!”, innentől kezdve másképp állok hozzá. Megtisztelő volt Montenegró, rengeteg hasznos tapasztalattal, tanáccsal gazdagodtam és van is eredménye, Milánó, Párizs, Florida. A bemutatókról már van használható, minőségi anyagom, innentől kezdve határ a csillagos ég. Nem félek megcélozni akár a legnagyobb rendezvényeket is.
És úgy folytatódik, hogy nem állok meg, amíg el nem érem amit akarok. És hogy mit akarok? Mindent.
Mi a célod és a legfőbb vágyad tervezőként, hová szeretnél eljutni, meddig szeretnél fejlődni?
A csúcsra! A rendezvények annyira vegyesek, hogy külföldön is ahogy látom, ügynökségek vették át a különböző fashion weekek megszervezését, én is ügynökségi megkeresések alapján megyek ki. Szeretnék egy jó divatházat elérni, akár dolgozni velük, de legfőbb vágyam a saját brand-em nemzetközi elismerése.
Hogyan tud tanulni, fejlődni egy tervező?
Fülel, néz, lát, hall és dönt. Naponta fejlődöm-fejlődöm, ha magamat nem tudom építeni, nem jól érzem magam a bőrömben és vannak olyan pillanataim, amikor hetekig nem jut eszembe semmi, mert sok minden más foglalja le az agyam, de úgy gondolom, hogyha vannak céljaim, vágyaim, elképzeléseim és mindig kitűzök valamit magam elé, akkor az működik és működni is fog. A kitartásom pedig határtalan.
Hogyan telnek a hétköznapok, milyen egy hétvége nálatok?
Azt rólam tudni kell, hogy megrögzött munkamániás vagyok, látástól-vakulásig dolgozom. Délelőtt dolgozom egy kórházban, ami egy teljesen más világ, aztán délután jön a többi. Hétvégén pedig piacolok. Kelek hajnal 4-kor és későn fekszem. Lényegében mindig úgy alakítom a napjaimat hogy jól érezzem magamat a bőrömben.
https://www.ilonaszabo.com/
https://www.facebook.com/ilona.szabo.1238
https://www.facebook.com/people/Ilona-Szabó-Donna/100087154260978/
https://www.facebook.com/studiobydonna
https://www.facebook.com/symplebydonna
https://www.facebook.com/donnadmodels
https://www.instagram.com/divatdonna/
https://www.instagram.com/studiobydonna/
https://www.instagram.com/ilona.szabo.donna/
szisz
Copyright © 2013-
| Minden tartalom jogvédett. Ászf
www.anoidivat.hu | Elérhetőség: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.