A hazai divatvilágban egy korszak lezárult, de az elért eredmények nem vesznek el: a korábbi szereplők felelős feladatvállalása tette le azokat az alapköveket, amelyekre a mai résztvevők építhetik a jövőt. Nagy szorgalommal bontogatja szárnyait egy olyan új, kreatív hullám, amely a hagyományőrzést a legmodernebb trendekkel ötvözi.
Útkeresésben a hazai divat
Mintha a hirtelen talajvesztés után a kreativitás legyőzné a környezeti korlátokat, és fékezhetetlenül szárnyalna. Vannak, akik tovább nyomják a gázpedált, sokan felszabadultnak tűnnek vélt vagy valós szorongásaikból, mások még harcolnak a múlttal, de szaporodnak a kezdeményezések, a tenni akarás, ami bárminek és mindennek az alapja. Talán lezárult egy korszak a magyar divatvilágban – az is lehet, hogy később folytatódni fog –, de az biztos, hogy van egy alap, amire lehet építkezni szerteágazó részterületeken. Ha nincsenek gondolatok, ötletek, nem lesznek alkotók, s nem lesznek egymást és a közösséget építő beszélgetések. Ha vannak megmozdulások, lesznek kritikusok is, de lesz fejlődés is – még a hibákból is, ami mindig jobb, mint a tétlen üresség. Mert ha valami leáll, akkor egy ideig stagnál – azaz biztosan nem fejlődik –, majd az állapota romlani kezd, valamilyen minőségben bizonyosan. A természetes és teremtett érték azonban mindig utat tör magának.
Érték például az, ha valaki gyöngyöt fűz, régi népviseleteket gyűjt, mézeskalácsot formáz, vagy lenvászonra hímez. A fiatal generációk körében világszerte hódít az upcycling és a hagyományőrzés modern formája. A régi ruhák megmentése és gyűjtése környezettudatos szemléletet tükröz. A lenvászonra történő hímzés hidat képez a múlt és a jelen között. Az, hogy ezeket értékesítik, megmutatja, hogy a népi motívumoknak van valós piaci értéke a modern divatban is.
Fashion Art Meets - Folkverzum
A múlt luxusa a holnap gardróbjában: így éleszti újra a kortárs generáció a népművészetet
A fast fashion korában egyre többen vágynak az egyediségre, a valódi értékekre és a történetmesélésre. Az utóbbi időben izgalmas jelenség ütötte fel a fejét a hazai divatszcénában: a hazai tervezők és alkotók – korosztálytól függetlenül, a harmincasoktól az ötvenesekig – tömegesen fordultak a hagyományos kézművesség felé, de teljesen a saját szabályaik szerint játszanak. Nem a vitrinnek gyűjtenek, hanem az utcára alkotnak. Ezt a kulturális jelenséget vette észre Tamás Ildikó divatantropológus, aki a Fashion Art Meets - Folkverzum című rendezvényen segített kontextusba helyezni, miért nem csupán múló hóbortról, hanem valódi rendszerváltásról van szó a gardróbjainkban.
A trend alapja egy rendkívül tudatos és kreatív alkotói lázadás. A tervezők régi, sokszor megmentett népviseleteket kutatnak fel, és vagy restaurálják, vagy épp darabjaikra szedik azokat, majd a gyöngyöket, rátéteket és motívumokat beépítik a modern öltözködésbe. A legnagyobb csavar azonban a hordozófelületben rejlik. Nem csak a klasszikus, merev vászonra hímeznek: a matyó vagy éppen kalocsai motívumok ma kényelmes lenvászonon, vagány oversize farmerdzsekiken, minimalista pamutpólókon, sőt, streetwear sneakereken kelnek új életre. Ezek a darabok pedig nem maradnak meg hobbiszinten. Kifejezetten prémium divattermékekként, egyedi designer ruhákként találnak gazdára a tudatos vásárlók körében.
Ami most történik, az a népművészet újraéledésének egy teljesen organikus, huszonegyedik századi fejezete. A jelenség sikerének magyarázata egyrészt az identitás luxusa, azaz egy tiltakozás a globalizált fast fashion egyenruhái ellen. Az, hogy egy fiatal magyar, vagy közép-európai motívumokat visel a hétköznapokban, a gyökerekhez való kapcsolódás és az egyediség legmagasabb szintű kifejezése. Másik tényező a fenntarthatóság, mint morális kötelesség egyik megtestesítője, az upcycling, vagyis a régi textíliák, viseletek elemeinek megmentése és újrahasznosítása, mint a legzöldebb divatgyakorlat. A fiatalok nem újat akarnak gyártani, hanem a meglévő kulturális örökséget fenntartani. Harmadrészt fontos a kézművesség terápiás jellege. A képernyők bámulása helyett a gyöngyfűzés és a hímzés egyfajta stresszcsökkentési és fókuszálási módszer, amely képernyők, okoseszközök és mobilalkalmazások nélkül, kézzel fogható, fizikai eszközökkel segít a jelen pillanatra összpontosítani. Az alkotás folyamata lelassít, az elkészült ruha anyagi értéke pedig a befektetett idő miatt ugrik meg.
Kézművességből luxuscikk
Kulcsfontosságú momentum, hogy az alkotók értékesítik a munkáikat. Ezzel ugyanis kiemelik a népművészetet a vitrinek és a szuvenírboltok világából. Bebizonyítják, hogy a tradicionális magyar kézműves tudásnak igenis van releváns piaci értéke a mai luxus- és designer piacon. A kézzel hímzett blúz, vagy a matyó motívumos táska nem jelmez, hanem a modern nő ruhatárának büszke, alapdarabja. Amikor a mai fiatalok nem vászonra hímeznek, nem a hagyományt törik meg, hanem életben tartják azt. Mert a népművészet akkor él igazán, ha viseljük, ha a mindennapjaink részévé válik.
szisz
