Interjú BCEFW AW2425 Új generáció: Bárány Judit textiltervező

Bárány Judit 2023-ban végzett a MOME Textiltervezés szakán, Instagram profilján a munkáit nézve a múltba csöppenünk. A ruhák, modellek, fotózási technika, a környezet, a tervező posztokhoz írt kommentjei, munkaeszközei mind a '70-80-as évek hangulatát idézik, de mégsem teljesen. Van benne valami más, valami új, amit csakis egy kortárs egyéniség tud hozzátenni, s ami miatt a retro-innováció elnevezés jutott eszembe a stílusát illetően.

A múlt felfedezése alakította ki a tervezési stílusodat, vagy a saját személyiséged szinkronizál a múlttal és belülről fakad ez a megközelítés?
Ez a két dolog kéz a kézben jár az esetemben. Egy nagyon nosztalgikus alkat vagyok. Anyukám nagy történetmesélő és mai napig gyűjti a felmenőink történeteit az idősebb családtagoktól, nincs olyan találkozás, amikor ez ne kerülne elő. A nosztalgia tulajdonképpen lételemem, nem félek megidézni emlékeket. Az oldalamon látható, általam készült fotók többsége azzal a géppel készül, amivel még anyukám fotózott engem gyerekkoromban. És a mai napig ezzel az eszközzel rögzítem képre azt a tudást is, amit a családomtól örököltem át, a textilmunkáim. Nem az a fontos, hogy valamit tökéletesen ábrázoljak, hanem a jelen pillanata és a munka mögötti történet összecsiszolására törekszem. Amit nem tud, csak sejthet a néző, a rengeteg érzelem, amivel elkészítem az öltözékeimet. Egy tervezési metódus elején általában nagyon zavaros tud lenni, hogy a választott témából mit hozok elő. Mire a kivitelezés fázisában vagyok és kitisztul a kép, értelmet nyer minden korábban félresiklott gondolatom a munkámmal kapcsolatban. Története lett annak, amit készítettem.

Törekszel a régi munkaeszközök beszerzésére, hogy minél korhűbb legyen az ábrázolás, vagy az új technikai eszközökkel is szívesen dolgozol?
Hatalmas gyűjtögető vagyok, a gépek tekintetében is. Változatos milyen korokból származnak a munkaeszközeim. A gyűjteményemben vannak ötvenes évekbeli, öntöttvas lábakon álló varró- és kötőgépek, modern varrógépek, de kaptam már a mamámtól egy régi rokkát is. És sokszor alkalmazok olyan kézműves technológiákat, amihez nem kell különösebb eszközkészlet, csak a kötőtű vagy a puszta kezem. Ebből a palettából pedig azt választom, ami a munkámat a legjobban segíti. Nem az a fontos, hogy pontos korképet adjak arról, amiről beszélni szeretnék, hanem hogy a választott technológia támogassa a gondolatmenetem.

Honnan szerzed be az alapanyagokat?
Nagyon változatos helyekről, nem vagyunk egyszerű helyzetben ebben a tekintetben itthon. Nem elég nagy a kínálat és a kisebb kereskedők, ahonnan gyakran különlegesebb alapanyagokat lehet beszerezni, nem tartanak olyan mennyiséget egy-egy alapanyagból, hogy egy nagyobb volumenű tervet kivitelezni tudjak. A kötőgépekkel még nehezebb helyzetben vagyunk, mert itthon nem forgalmaznak ipari gépekhez fonalakat, külföldről rendelni kis szériában gyártott kötött termékekhez alapanyagot pedig nagyon drága. Egy kalandos útja a beszerzésnek a hazai kötödék felkeresése deadstock fonalak reményében. Egyébként, ha kézi kötésről van szó, egyértelműen a Kis Kos fonalboltot ajánlanám.

Teljesen egyedül készíted a ruhákat?
Teljesen egyedül és sejtem, hogy eljön majd az a pillanat, amikor szükségem lesz segítségre. Szeretem a munkafolyamat minden részét, az ezzel töltött magányos órákat és egyenlőre ezt élvezem.

Miért éppen a kötés és a kötött ruhák, kedveled a fonalakat, vagy a technikát?
A kötés abszolút szerelem. Egészen kiskorom óta tudok kötni, de nem gondoltam volna, hogy felnőttként ennyire elvarázsol. Az, hogy a fonalból magát a kelmét, amivel dolgozom megtervezhetem és kivitelezhetem, még közelebb enged a munkafolyamathoz. Ráadásul sokrétű az a feladat, amit a kötött kelme elkészítése igényel. Egyszerre tervezhet az ember mintát, struktúrát és formát, ami bizonyos esetekben nagy kihívást jelent, de igazán megéri a végeredmény. Aztán a különböző minőségű fonalak párosítása is hozhat meglepetéseket, amikor egyáltalán nem az történik, amire számítottam. A kötés a kísérletezés és a váratlan történések színtere.

Amikor készítesz egy ruhát, megvan, hogy kinek szánod, van célcsoportod?
Igen, ez nagyon fontos már a tervezés korai szakaszától fogva. Mindig van egy karakter, aki inspirál. És vele együtt előttem van a kép, a hangulat, amit a végeredményben látni szeretnék. A célcsoport meghatározása egy folyamatos útjelző a tervezés során, segít abban, hogy ne térjek el a kijelölt céltól. Különböző tervezésekben, különböző karakterekkel foglalkozom szinkronban a témaválasztással, mégis van valami közös bennük, mégpedig az, hogy nekik is van saját történetük. Ezt a modell választásnál is előtérbe helyezem. Hivatásos modellel még sosem dolgoztam, sőt sokszor volt, hogy meglepődtek a felkérésen a srácok. Szerintem pedig annál szebb nincs is, amikor egy idegen helyzetben nem tudja leplezni az ember az őszinte tekintetét.

Mi a legemlékezetesebb amit megtanultál a MOME-n?
Erre természetesen csak azt tudom mondani, hogy kötőgépet használni. Ez meghatározta a további szakmai életem.

Mit volt a legnehezebb megtanulni?
Az egyik félévben egy nagyon nehéz témát választottam. A háborút. Utólag visszaemlékezve is iszonyatos volt végigrágni magam ezen a tervezésen. Rengeteg érzelmem és gondolatom volt ezzel kapcsolatban és nehezen találtam meg az utat, hogyan tudom ezt elmondani az öltözékeimben a témához méltó módon. Még a kivitelezés során is bizonytalan voltam, aztán elkezdtem szőni a nagy kabátot és napokig volt időm gondolkodni a házilag gyártott, rozoga szövőkeret mellett. Akkor megértettem, hogy nem a koncepcióval volt a baj, hanem azzal, hogy nem voltam elég bátor kimondani azt. Fel kellett nőnöm ehhez az érzékeny világhoz és tudatosítani magamban, hogy én is beszélhetek róla.

Mi ihlette a BCEFW-re szánt kollekciódat?
Ősi erő, kultúra és állandóság. Ezek azok a kulcsfogalmak, amelyek inspiráltak a kollekcióm létrehozásában. Olyan kortárs alkotásokat kerestem, amelyek segíthetnek megérteni, hogy a modern művészet hogyan kapcsolódhat az ősi kultúrához és így jutottam el Major Kamill munkásságához. Ő az anyag örök átalakulását keresi, a ritmikusság és a mulandóság lenyomatát. Én is a mulandóság és az emberi emlékezet határait kutattam. Hogyan és meddig vagyunk képesek emlékezni, mi segít minket az emlékezésben? És harcolnunk kell-e a mulandóság ellen?

Hány ruhadarabbal készülsz a rendezvényre?
Öt férfi öltözékkel készülök.

Mit jelent számodra a BCEFW, van valamilyen célod a rendezvénnyel kapcsolatban?
Néhány évvel ezelőtt, talán már gondolatban volt, hogy jelentkezem az egyetemre. Az egyik barátnőmmel ellátogattam a BCEFW-re. Lyukas tornacipőben mentem meg kockás ingben. Rajtunk kívül mindenki nagyon divatos volt és a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer szerepelnek majd a ruháim ezen az eseményen.

Mi a célod tervezőként, hová szeretnél eljutni?
A ruhatervezés és készítés mellett még ugyanúgy foglalkoztat az alapanyaggyártás is és bizonyos ipari gépek kezelésének megtanulása. Szeretném megismerni minél jobban azt a technológiai háttéret és azoknak az embereknek a munkáját, ami nélkül nem kerülhetnének kifutóra a divattervezők darabjai.

Fotók forrása: Bárány Judit
https://www.instagram.com/baranyjudit/

https://bcefw.com

szisz