Ilyennek láttuk a Paloznaki Jazzpikniket 2021-ben

Akivel találkoztam a Jazzpiknik előtti napokban, mindenkit megkérdeztem szerinte mit érdemes felvenni erre a fesztiválra. Nem volt nehéz a döntés, hiszen egymástól eltérően ugyanazt mondták: „Kényelmeset és csinosat”. Örültem a válaszoknak, hiszen ez a stílus áll legközelebb hozzám, ezekből a szettekből bőven akad a szekrényben, melyek színekben, anyagokban, fazonban remekül passzolnak egymáshoz, variálhatók és jól is érzem magam bennük.

Siófoki és hévízi nyaralás közé esett a Paloznaki dátum, amikor Betty, a magazin menedzser és főszerkesztő társam éppen Csopakon nyaralt kedves ismerősei házában, s volt olyan kedves, hogy vendégül látott erre az alkalomra. Ezúton is hálás köszönet ezért mindannyiuknak, csodálatos hétvége volt.

Megbeszéltük Bettyvel, hogy már szombaton reggel találkozunk Csopakon és autóval bejárjuk a környéket. Imádjuk a Balatont, idén végre szuper az időjárás is szinte minden hétvégén, s hogy évek munkája és gyűjtögetése során sikerült megvennem álmaim autóját, van lehetőség sorra látogatni a Balaton parti településeket hétvégente. Július utolsó hétvégéjén Tihany és Balatonfüred volt napirenden, a kellemes ebéd és kikapcsolódás után visszatértünk Csopakra, hiszen a Jazzpiknik kora estétől kora hajnalig tart, tehát egy kis pihenés, átöltözés után már indulhattunk is.

A rendezvény területe kb. 2,5 km-re volt a szállásunktól, amit gyalog nem mertünk vállalni és mivel sajnos nem a piknikbuszok útvonalán voltunk, az autózás mellett döntöttünk. Pillanatok alatt a helyszínre értünk és 18 óra körül egy közeli, kijelölt parkolóban találtunk is helyet azonnal. Paloznakon hangulatos kis utcák, családi házak, nyugalom és béke fogadott, s alig néhány méter séta után már egy utcai forgatagban találtuk magunkat. Betty volt már a Jazzpikniken korábban, így remek idegenvezetővé és navigátorrá lépett elő, csak követnem kellett őt és nézelődni jobbra-balra, hol mik vannak.

A szellősen elhelyezett büfékocsik és pavilonok, néhány terelő kordon és biztonsági őr segített az eligazodásban, továbbá a látogatók, akik már nyitáskor szép számmal jelen voltak már a kis utcákban is, hiszen a rendezvény helyszíne is taglalt, a több színpad és udvar egymástól elszórtan helyezkedik el, ami összességében egy Jazzpiknik-negyedet alkot a településen. Az ötlet kiváló, ugyan sokan voltak mindenhol később is, a kisebb helyszíneken teltházak, ám mégis kényelmesen, kulturáltan, biztonságosan lehetett szórakozni, amihez nagyban hozzájárult közönség összetétele is.

Jelen voltak gyerekektől középkorúakig egyedüállók, párok, baráti társaságok, munkatársak és családok is, kutyákat is láttunk, s a rengeteg féle ember mégis valahogy egy nagy családot, közösséget alkotott, minden bizonnyal a zenei ízlésvilág kapcsán. A hasonló zenét kedvelők sokszor hasonló személyiségek a legbelső lényeget tekintve, így az egész rendezvény energiáját a szeretet, intelligencia, udvariasság, figyelmesség, családiasság járta át. Egy pillanat sem volt, amikor kellemetlenséggel találkoztunk volna, s ez nagyban köszönhető a rendezőknek és a közönségnek is.

A látogatók igyekeztek elegendő helyet hagyni egymásnak, nem zavarták egymás auráját még a koncertek idején, a tömegben sem. A nagyszínpad körül körívben elhelyezett büfékocsik és azokat kiszolgáló infrastruktúra, a közéjük ékelődő VIP szektor, a színpad mögötti, mindkét oldalról megközelíthető, sok WC-s mosdó sziget és a nagyméretű kukák mind a szervezői professzionalitásról árulkodtak.

Amikor a Nagyszínpadhoz értünk, a DePhazz készülődött éppen, s amint megkezdték a zenélést, a fesztiválozók mozgolódni kezdtek. Nem is csoda, hiszen kitűnő, minőségi zenét játszottak, hallhattuk a legnagyobb slágereiket és a 2 énekes még a plédekről is felállította a közönséget, köztünk minket is, akik a JAZZPIKNIK felirat előtti füvön pokrócoztunk. Candy Dulfer előtt volt egy kis szünet, ami alkalmat adott, hogy körbejárjuk a gasztro sétányt és elintézzük, ami miatt a koncerteket nem szívesen hagytuk volna ott. A szaxofonos hölgy a tőle már megszokott, magas színvonalat produkálta, amiben kiemelkedő partnerei voltak zenekarának tagjai egytől-egyig. Fantasztikus összhangban játszottak együtt és minden zenész, énekes külön-külön is meg tudta mutatni szakmai műveltségét, kifinomultságát, tehetségét és egyéniségét is.

Nem vagyunk az éjszakába hajló bulizós fajták, így este 11 körül már elfáradtunk és bár fájó szívvel, de a búcsú mellett döntöttünk. Elindultunk hazafelé, idilli levezetést nyújtott a már éjszakába, de a fényjátékok miatt mégis fénybe borult környezet, így az érdekességek, pl. a fényfestést biztosító gépezet szemügyre vétele és megörökítése kísérte utunkat vissza az autóig. Köszönjük az élményt Paloznak, a lehetőséget a szervezőknek és reméljük jövőre is átélhetjük ezt a szívmelengető érzelmi cunamit.

Fotógaléria:

Szilvi, Betty