Sziget Fesztivál 2025 Interjú: YUCK CIRCUS, Ausztrália

A YUCK Circus hamarosan a hatodik születésnapját ünnepli, és jelenleg öt turnéprodukció közül válogatnak az előadásaikra. A műsor, amit bemutatnak idén nyáron a Sziget Fesztiválon, teljes mértékben saját koreográfiájuk. Azt választották ki, amelyik nagyon gyorsan vált nagyon népszerűvé, ezáltal szuper szerencsésnek érzik magukat, hogy világszerte előadhatják. Az öt turnéműn felül más produkciókat is tudnak ajánlani, valamint készítenek műsorokat cirkusziskolák növendékei számára is.

Milyen a napotok egy fellépés előtt?
Georgia Deguara, a Yuck Circus igazgatója: Szeretném azt mondani, hogy elbűvölő, de általában bekapunk valamit, aztán szorgalmasan bemelegítünk és együtt gyakorolunk. Általában megeszünk egy nagy tál tésztát, vagy veszünk egy fagyit, aztán megyünk a színpadra próbálni.

Mennyit gyakoroltok egy héten?
GD: Ez változó, vannak teljes munkaidős cirkuszi társaságok, akik egyfolytában gyakorolnak, és mindannyian egy helyen élnek, de ebben a társulatban mi Ausztrália különböző szegleteiben élünk. A legközelebbi kollégám három órás repülőútra van, némelyikük hatórás repülőútra, szóval nem gyakran tudunk együtt gyakorolni, de amikor turnén vagyunk, van lehetőség fejleszteni az akrobatikus készségeinket, a szólókészségeinket és mindent, ami az akrobatikához tartozik.

Mennyi ideig tart egy produkció összeállítása?
GD:  Szívesen mondanám, hogy megvan a finanszírozásunk hónapokig, de a valóság általában csak egy hét. Én írom a műsort, ami sok időbe telik mielőtt összejövünk. A legutóbbi előadásunk a kétezres évek hangulatát veszi alapul, tehát olyan zenéket kellett keresni, mint Britney Spears, Backstreet Boys, ez dönti el, hogyan épül fel a műsor, hogyan passzolnak egymáshoz a gyakorlatok, beszélgetünk a szereplőkkel arról is, hogy ki mit szeretne előadni, aztán találkozunk általában két héttel egy fellépés előtt. Előadjuk az egyik produkciót és közben egy másikat próbálunk. Ez csak azért van így, mert nem finanszírozott cég vagyunk, hanem független, így sajnos nincs elég pénzünk nagyobb fejlesztésekre, hacsak nem pályázok támogatásra.

Ki találja ki a koreográfiát, honnan jön az ihlet?
GD:  A műsor, amit be fogunk mutatni nektek, egy érzésből jött, ami az iparágban jellemző, hogy nem igazán tudunk érvényesülni. Ha körülnézünk, a szerep gyakran egy olyan női akrobata sztereotípiája, aki kicsi-vékony, csillogó jelmezt visel, valaki olyan, akire a nagyfiúk általában buknak. A lényeg, hogy igazán szexi legyen, akitől mindenki elájul, hogy még trapézt is tud csinálni. Ezt észrevettem, és azt mondtam, hogy nem, ez nem nekem való. Ez az eredeti műsor egyik része, ami azt ábrázolja, hogy milyen nőként felnőni a művészeti szektorban vagy akár Ausztráliában. Aztán ott van a többi nemi jellegű feltételezés, például a mértéktelen ivászat, tudod a különféle társadalmi elvárások azzal kapcsolatban, hogy egy szervezet mit bír és mit nem. Szerintem nagyon fontos tudni, hogy bár a téma komoly, a bemutatás módja nem az. Vígjáték és cirkusz alapú, minden felpörög, minden vicces. Reméljük, hogy az emberek eljönnek, és jól érzik magukat a műsor megtekintése közben.

Hogyan választjátok ki a jelmezeket, felszereléseket, honnan szerzitek be?
GD:  Az alapjelmezünk egy crop top Grundy stílusban, vagy Bridget Jones jellegű alsóneműk. A cirkuszi felszerelések elég speciálisak, Ausztráliában nehéz jó cirkuszi felszerelést kapni, sokat Európából importálnak. A kellékeink és jelmezeink nagy része, illetve a felszereléseink egy része saját készítésű, így nem csak a társulatot vezetem és a színpadon rohangászok, hanem festek, vagy megcsinálok mindent kapásból, amit kell.

Mennyire vagy izgatott, amikor barátok vagy családtagok vannak a közönségben?
GD:  Az mindig nagyon jó, mert a legtöbb hely, ahol fellépünk, mind nagyon messze van az otthonomtól. Nagyon ritka, hogy megmutathatom a munkámat a barátaimnak, vagy a családomnak. Szóval mindig nagyon izgalmas, amikor a bemutató a szülővárosomban van, közösen töltjük meg az egész helyszínt, egy nagy ünnep, nagyszerű élmény. Amikor a barátok és a család látják, mit csinálsz, és örülnek annak, amit a színpadon csinálsz, mi is velük ünnepelünk, és mindenki jól érzi magát.

Mi volt a legnagyobb hiba egy előadás során?
GD:  Olyan hibák előfordulnak, minthogy elfelejtek felvenni egy kelléket, vagy talán túl korán öltözöm át egy jelmezbe, de úgy gondolom, hogy ha valaki jól érzi magát a műsorban és a többiekkel, akkor nincsenek nagy balesetek, nincsenek nagy hibák. Nem nevezném hibának, de mostanában történt egy igazán izgalmas dolog. Kültéri előadáson a felénél elkezdett esni az eső. Leállítottam a műsort, és megkérdeztem a közönséget, akik szintén az esőben voltak, hogy abbahagyjuk, vagy mindannyian itt maradtok velünk, és folytassuk... azt kiabálták veletek vagyunk, szóval izgalmas volt, hogy részt vehetsz valamiben, ami olyan egyedire sikerült, mint egy cirkuszi előadás esőben. Szólt a zene, és egyszerűen nekivágtunk. Talán hiba volt abban az értelemben, hogy elég veszélyes, de menet közben koreográfiát váltottunk, cserélgettük egymást a biztonság kedvéért. Volt hogy tócsába léptem, de a színpad nagy része száraz volt, szóval ez adta az izgalmát. Tudod, a művészet és az élő előadás mindig olyan különleges.

Mi a legnehezebb ebben a szakmában?
GD:  A turnézás szerintem nehéz. Nagyon elbűvölőnek tűnik egy cirkuszi előadó, vagy bármilyen stand-up komikus, zenész vagy banda, akik csak felugranak a színpadra és megcsinálják a műsort, de a valóság az, hogy ez nagyon kemény munka, sok kapcsolatépítés, hálózatépítés, évek, évek és évek alatt. Öt éve turnézunk az Egyesült Királyságban, és ez az első európai fellépésünk. Sok pénzbe, sok munkába került, hogy ez megvalósuljon. A turnéval jár az is, hogy gyakran teljes szezonokat töltesz az otthonodtól távol, és eszedbe jut hogyan főzöl, hogyan mosol? Ezek a fajta dolgok jönnek szóba, és a hosszú távú repülések, nem köszönöm. Ausztráliába repülni szívás, megéri, de szívás, évente csak egyszer vagyok hajlandó.

Mi a legvonzóbb a szakmátokban?
GD:  Azt hiszem, az érem másik oldala az, hogy bizonyos értelemben tényleg elbűvölő, hogy megoszthatod, amiben igazán szenvedélyes vagy, és fizikai munkát is végzel, de tényleg nem lehet panaszkodni, amikor a munkád abból áll, hogy hihetetlen fesztiválokon és helyszíneken lépsz fel, valamint közösségeket inspirálsz, amire egyébként nem lenne lehetőség. Inkább ezt, vagy valami hasonlót csinálok, minthogy üljek egy irodában.

Hogyan jöttök ki egymással?
GD: Túl jól. Olyan, mint egy nagy pizsiparty klub. A lányok nagyon szeretik egymást, nem egy főállású társaság vagyunk. Ugyanúgy, mint általában a cirkuszi társulatoknál, az év során vannak olyan időszakok, amikor hónapokig nem látjuk egymást, így a találkozás sokszor olyan, mint egy újraegyesülés, ez nagyon izgalmas. Ezzel a társulattal arra törekszem, hogy jól érezzem magam a színpadon, a fellépéseken, és igyekszem kiküszöbölni mindenféle nyomást vagy stresszt. Hiszem, hogy az egészséges színpadi hangulat egészséges szereplőgárdát eredményez.

Állandó a csapat, vagy a tagok változnak, távoznak, érkeznek?
GD: Öt fős szereplőgárda van magammal együtt, de a tagok változnak. Előfordul, hogy abba akarják hagyni a turnézást, mert le akarnak telepedni, vagy talán van egy izgalmas lehetőségük valahol máshol egy szerepre. Én hajlamos vagyok ugyanazokkal az emberekkel dolgozni, így a műsor hiteles marad, de az is igaz, hogy független cégként könnyebb nem állandóan képezni az embereket.

Mi a sikeretek titka, szerinted miért érdekli a közönséget az, amit csináltok?
GD:  Ha van titok, szerintem az, hogy ne vedd magad túl komolyan, és ez izgalmas az emberek számára. Igazi nőket akarnak látni a színpadon, akik szórakoznak, erősek, úgy értem, ezt érdekes nézni, de megérteni és elhinni is, mintha inspiráció lenne a fiatal nőknek, a nők partnereinek, a nők szüleinek, valójában ez a közösség építéséről szól. És ráadásul nagyon menők vagyunk 😃 Szuper.

https://szigetfestival.com/hu/program#/artist/2028433-YUCKCircus
https://yuckcircus.com/
https://www.facebook.com/YUCKcircus/
https://www.instagram.com/YUCK_circus/

szisz, bus