Ásványékszerek és egyéb érdekességek a Lurdy ásványbörzén

A gyöngy kivételével, amely valójában egy kagylóféle, a drágakövek olyan ásványok, amelyek megjelenésükből adódóan díszítésre alkalmasak. A drágakövek a természet legcsodálatosabb megnyilvánulásai. A földkéreggel keveredve, a földkéregben, a földkéreg alatt és földkéreg rétegek között is megtalálhatók. Durva és kopott külső héjakba burkolóznak, szépségüket azonban a képzett és hozzáértő megmunkálók elő tudják csalogatni.

A drágaköveket minden nemzedék nagyra értékeli, királyok és királynők díszítették velük viseleteiket, mind a férfiak és a nők gyönyörködve nézik, tudósok gyakran tanulmányozzák őket, és költők versei, dalai szólnak róluk. A drágakövek minden korban a szerelem legkedvesebb kifejezőeszközei voltak. Az idő múltát is kiállják, jóval azután, hogy tulajdonosaik eltűnnek, a drágakövek továbbra is ragyognak, az ékszerek megmaradnak. A legfőbb tulajdonság, amely a drágaköveket annyira kívánatossá és értékessé teszi, a szépségük és a tartósságuk együttesen. A drágakő szépsége a ragyogásában, színében vagy ezek harmóniájában rejlik. A drágakő tartóssága a természetes keménységből adódik, amely ellenáll az idő múlásának és a használatból eredő kopásnak. A természet nem minden követ alkot ékszerkészítésre alkalmasnak, némelyikből hiányzik a ragyogás, de keménységük és tartósságuk miatt azok is értékesek, leginkább mechanikai célokra használják őket, mint például a gyémánthegyű üvegvágó kéziszerszám.

A drágakőnek számító kövek a gyémánt, rubin, gyöngy, zafír, smaragd, keleti macskaszem, opál, türkiz, alexandrit és spinell. Az értékes és féldrágakövek közötti területen az andalúzit, az akvamarin, az arany berill, a hidetit, az olivin, a turmalin, a cirkon és az ametiszt, a topáz és a gránát finomabb fajtái találhatók. A kövek keménységének osztályozására egy skálát dolgozott ki egy Moh nevű német ásványkutató. A skála 1-től 10-ig terjed, minél nagyobb a szám, annál keményebb a kő. A különféle kövekhez tartozó számok nem abszolút keménységi fokokat jelölnek, hanem hozzávetőlegesek. Ugyanabból a kőből egyes formák keményebbek, mint mások. Például egy gyémánt egy kicsit keményebb lehet, mint a másik. Ezek az eltérések csekélyek, és bármely legkeményebb kő sem közelíti meg keménységben a legpuhább gyémántot, a gyémánt mindenek között a legkeményebb.

Sok drágakőnek van egy erezete vagy hasítása, amely mentén hasítható, mint a fa. Egyes kövek könnyebben törnek, mint mások. A drágakövek optikai tulajdonságai vágva és polírozva nagyon változatosak lehetnek. Fontos tényező a visszaverődés ereje, a legtöbb drágakő ugyanis duplán tükröződik. Sok drágakő foszforeszkál napfénynek, hőnek vagy más elektromos-, mechanikai módszernek kitéve. Egyes gyémántok jobban foszforeszkálnak, mint mások. A fényáteresztés tulajdonságban a drágakövek négy típusra oszthatók, átlátszatlanok, mint a jáspis; áttetszőek, mint az opál; félig átlátszóak, mint a rózsakvarc; átlátszóak, mint a gyémánt stb. Nem minden átlátszó fajtájú kő igazán átlátszó, vannak olyan kristályok, melyek szinte átlátszatlanok. Bizonyos értelemben a drágakövek állandósultak, extrém hőmérsékletnek vagy savaknak is ellenállnak, némelyek az árnyalatukat megváltoztatják, az alakjukat azonban nem. Vannak különböző kövek, melyek színei sokszor szinte azonosak. Néha nehéz megmondani még vágás után is, hogy milyen kőről van szó, akár a keménység és a fajsúly vizsgálat is sikertelen lehet. A hamis kövek folyamatos problémát jelentenek a drágakövek világában, a tapasztalt ékszerészek azonban általában ránézésre meg tudják mondani, milyen kőről van szó.

szisz